Parlamenti választások 2006

szerkesztette: Karácsony Gergely

Tóka Gábor. Vezérek passzív csodálói: a magyar választói magatartás nemzetközi összehasonlításban: Karácsony Gergely (szerk.): A 2006-os országgyűlési választások. Elemzések és adatok. Budapest: DKMKA, 2006, pp. 17-58. Bizonyos feltételek megléte esetén a kormányzati magatartásformák egy olyan demokrácia ismertetőjelei, amelyben a szavazók óhajai, ha sokszoros áttételekkel is, de az egy ember-egy szavazat egalitáriánus elvét követve fejeződnek ki a közpolitikai döntésekben. Ez a fejezet e feltételek közül (csak) kettővel foglalkozik. Az első az, hogy a legkülönbözőbb preferenciájú emberek nagyjából egyforma valószínűséggel mennek el szavazni, a második pedig az, hogy a szavazói döntéseket az egyes versengő felektől a múltban látott illetve a jövőben várt politikai tettek és elkötelezettségek irányítják. Emellett megvizsgálom még azt, hogy a választók mozgósítása tekintetében mi jellemzi a magyarországi helyzet.
Karácsony Gergely: Árkok és légvárak. A választói viselkedés stabilizálódása Magyarországon: Karácsony Gergely (szerk.): A 2006-os országgyűlési választások. Elemzések és adatok. Budapest: DKMKA, 2006, pp. 59-103. Ez a tanulmány a 2006-os választásnak három jelenségére keres magyarázatot a választói viselkedés empirikus vizsgálatával. A fő kérdések a következők lesznek. Mivel magyarázható, hogy a korábbi választásokra jellemző nagy arányú változékonyság ellenére 2002 és 2006 között stabilizálódott a pártok támogatottsági szintje? Ez a stabilizálódás milyen összefüggésben áll azzal, hogy a kormányon lévő pártok szavazataránya ezúttal nem csökkent, hanem növekedett a két választás között? És végül minek köszönhető, hogy a pártrendszer korábban megállíthatatlannak tűnő koncentrációja ellenére az MDF és az SZDSZ viszonylag sikeresen szerepelt a legutóbbi választáson? A tanulmány első részében a választói viselkedés stabilitásával kapcsolatos elméleti megfontolásokról írok, a második részben pedig ezek alapján vizsgálom a magyar választásokat. Harmadikként hipotéziseket fogalmazok meg a 2006-os választás három – általam legfontosabbnak tartott – sajátosságának magyarázatára, majd közvélemény-kutatási adatok felhasználásával tesztelem a hipotéziseket. Végül röviden összefoglalom az elemzés bizonyos megállapításait.
Lakatos Zsuzsa: Jobban mértek mint négy éve. A 2006-os választási előrejelzések: Karácsony Gergely (szerk.): A 2006-os országgyűlési választások. Elemzések és adatok. Budapest: DKMKA, 2006, pp. 105-126. A 2006-os választási előrejelzések értékelése elsősorban a korábbi becslésekkel egybevetve lehetséges. Ehhez előbb bemutatom, melyek azok a módszertani és jogi szempontok, amelyeket az előrejelzések értékelésekor szem előtt kell tartani. Ilyenek a gyakran félreértelmezett mintavételi hiba, a nem mintavételből származó egyéb hibaforrások, vagy a választásokat megelőző nyolcnapos részleges kampánycsend. Emellett fontos áttekinteni azokat az eszközöket, amelyekkel egy-egy becslés pontosságát mérhetjük, a tévedések valódi mértékének vizsgálatát ugyanis a magyar szakirodalom eddig elég mostohán kezelte.
Juhász Gábor: Kétes kampányforintok. Kampányfinanszírozás, 2006: Karácsony Gergely (szerk.): A 2006-os országgyűlési választások. Elemzések és adatok. Budapest: DKMKA, pp. 2006, 127-144. Az a szabály, hogy nincs szabály – leginkább így jellemezhető a magyar kampányfinanszírozási rendszer. Vagy ami még rosszabb: ami szabálytöredék fellelhető a jogi előírásokban, az inkább csak megtéveszti a választókat. Azok ugyanis az előírások láttán esetleg elhiszik, hogy megtudhatnak valamit a valós korteskiadásokról, netán arra gondolhatnak, tényleg pénzügyi korlátok közzé szorítottan kampányolnak a pártok a parlamenti választásokon.
Török Gábor: Pártok, stratégiák és taktikák. A 2006-os választási kampány politikai elemzése: Karácsony Gergely (szerk.): A 2006-os országgyűlési választások. Elemzések és adatok. Budapest: DKMKA, 2006, pp. 145-173. Jelen elemzés tárgya a 2006-os választási kampány. A kampányok elemzésére több eljárás kínálkozik, a politikai tevékenység és hatásmechanizmus számos eleme vizsgálható. Az itt olvasható kutatás főszereplői a politikai pártok, azaz a négy legfontosabb objektum közül a második. Úgy figyeljük azonban őket, hogy közben tevékenységük mércéjévé a harmadik elemet, azaz a választók véleményét és viselkedését tesszük. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a politikai tevékenységnek ne lehetne más mércéje: egy közpolitikai elemzés például nem a politikai logikára, a szavazatszerzésre, hanem sokkal inkább a problémák megoldására figyelne.
Tóth Csaba: A fundamentumok győzelme? Marketingstratégiák és -taktikák a 2006-os választási kampányban: Karácsony Gergely (szerk.): A 2006-os országgyűlési választások. Elemzések és adatok. Budapest: DKMKA, 2006, pp. 175-203. A tanulmány első részében igyekszem felvázolni, milyen szempontok szerint „szokás” a nemzetközi irodalomban kampányokat elemezni. Ezt követően térek rá a kampány tényleges elemzésére. Elsőként a kampány megindulása előtti versenyhelyzetről lesz szó. Azt igyekszem feltárni, „egyenlő” helyzetből indultak-e a felek, avagy volt-e bármelyikőjüknek már a kampány elején strukturális előnye. Ezek után a célpiac – vagyis a választók – szegmentálásáról lesz szó. Bemutatom, milyen szempontok szerint választottak célcsoportot a pártok, s hogy vajon van-e releváns különbség e tekintetben. Hasonló a kérdés a pozicionálás szempontjából is. A szegmentálás és a pozicionálás egyébként bármilyen marketingstratégia alapja: azt mutatja meg, kinek és mit érdemes „eladni”. A pozicionálás kifejezésének politikai környezetbe ültetése problematikus kérdés, így én azt itt igyekszem szélesen értelmezni. Ezt követi az egyes kampányok orientációjának elemzése: azt vizsgálom, inkább reklám, vagy inkább a klasszikus politikai kommunikációra koncentráltak az egyes pártok. Végül a kampányok tényleges menetével kapcsolatban teszek megállapításokat. A dolgozat végén két, szándékoltan sarkított megállapítást fogalmazok meg fő következtetésként.
Enyedi Zsolt: A befagyott felszín és ami alatta van. A 2006-os választás és a magyar pártrendszer: Karácsony Gergely (szerk.): A 2006-os országgyűlési választások. Elemzések és adatok. Budapest: DKMKA, 2006, pp. 204-228. A pártok és pártrendszerek leírása számos szemponton alapulhat. A legfontosabbak, amelyeket a tanulmányban én is követni fogok a következők: a pártok száma (fragmentáció), a pártszövetségek struktúrája, a pártrendszer ideológiai tere, a pártok szervezeti jellemzői, a társadalom pártosodása, a kormányzás pártközpontúsága és végül a pártverseny logikája. Mindenekelőtt arra a kérdésre keresem a választ, hogy mennyiben hozott újat a 2006-os parlamenti választás, illetve hogy a 2002–2006-os parlamenti ciklus fejleményei mennyiben illeszkednek hosszú távú folyamatokba. Továbbá az európai pártpolitikával való összevetés segítségével megkísérelem leírni a magyar pártrendszer megszilárdult jellemzőit.
Ilonszki Gabriella: Konszolidáció vagy bezárkózás? A 2006-ban megválasztott parlamenti képviselők jellemzői: Karácsony Gergely (szerk.): A 2006-os országgyűlési választások. Elemzések és adatok. Budapest: DKMKA, 2006, pp. 229-251. Ez a tanulmány a 2006-os választáson parlamentbe bekerült képviselő-testület fő jellemzőit igyekszik bemutatni. Ötödször alakult meg a demokratikus magyar országgyűlés a rendszerváltás óta és a képviselők „régi-újnak” tűnnek: csupán 28 százalékuk újonc és minden tizedik közülük az összes eddigi demokratikus parlamentben szolgált. Így joggal fogalmazódik meg az elemzés egyik alapkérdéseként az, hogy mi áll a folytonosság hátterében, milyen szelekciós mechanizmusok érvényesülnek a képviselők kiválasztásában. Ez a szempont lesz az elemzés egyik dimenziója: mit jelent a folytonosság a képviselők – és mit a politikai rendszer szempontjából? A stabilitás mellett a másik kézenfekvő megfigyelés a sokféleség: a képviselők nem egyenlők a befolyás, a hatalom tekintetében. Ebben azonban nem csak a hosszú szolgálati időnek van szerepe, hanem egyéb szempontok is számítanak. Ennek a sokféleségnek a feltérképezése, a képviselők képviseleti-hatalmi helyzeteinek leírása az írás második feladata.
Körösényi András: Elszámoltatható-e a kormány? Képviselet, demokrácia és a 2006. évi választások: Karácsony Gergely (szerk.): A 2006-os országgyűlési választások. Elemzések és adatok. Budapest: DKMKA, 2006, pp. 252-291. 1990–2002 között bármilyen politikai színezetű koalíció volt kormányon, vereséget szenvedett a választásokon. A 2006-os választások megtörték ezt a rendszerváltás óta érvényesülő trendet: a kormánykoalíció nyerte a választásokat. Mit jelent ez? Hogyan kell értelmeznünk a demokrácia normatív követelményei szempontjából? A korábbi kormányokkal szemben a Gyurcsány-kormány volt az első, amelyik a választók többségének megelégedésére kormányzott? Az ötödik szabad országgyűlési választások után talán már fel lehet tenni a kérdést, hogy miben áll a választások értelme; mennyiben segítik elő a demokrácia vagy/és a képviseleti kormányzás eszméinek megvalósulását? Hozzájárulnak-e a népakaratra érzékeny, a választók felé felelős és a közérdeknek megfelelő kormányzáshoz?
Gallai Sándor - Lánczi Tamás: Személyre szabott kormányzás. A második Gyurcsánykormány anatómiája: Karácsony Gergely (szerk.): A 2006-os országgyűlési választások. Elemzések és adatok. Budapest: DKMKA, 2006, pp. 292-334. Számunkra az átalakítások politikai következményei a legérdekesebbek. A hatékonyság vizsgálatánál sem elsosorban az ügymenet vagy a döntés- elokészítés idejének lerövidülésére vagy egyéb technikai mutatókra, hanem az összkormányzati szempontok érvényesülésére és a közigazgatás politikai irányítására koncentrálunk. A politika és a kormányzás alapja a hatalom. Az új kormányszerkezet bemutatásakor éppen ezért arra keressük a választ, hogy miként változott s miként változhat a hatalom belso szerkezete, a hatalom birtoklása és gyakorlása.
Rákosi Ferenc- Sándor Péter: Egy politikai kormány szerkezeti terve: Karácsony Gergely (szerk.): A 2006-os országgyűlési választások. Elemzések és adatok. Budapest: DKMKA, 2006, pp. 335-379. Ez az összefoglaló arra vállalkozik, hogy a 2006. július végi állapotnak megfelelően bemutassa a kormány formális központi szerkezetének és főbb döntéshozatali folyamatának elhatározott, formalizált üzemszerű működési szerkezetét. Összefoglalja, hogy a 2006-os parlamenti választások után megalakult második Gyurcsány-kormány milyen döntéshozatali rendet és ehhez milyen intézményi fel(ki)építést választott. Elfogadjuk a kormány önmagáról adott jellemzését – miszerint ez egy politikai kormány – és azt igyekszik bemutatni, hogy miként intézményesült ez a szándék. Alapvetően leírásra törekszünk.
Frank Péter - Hudecz Gergely: Reformok és választások.Gazdaságpolitikai alternatívák a visegrádi országokban, 2005–2006.: Karácsony Gergely (szerk.): A 2006-os országgyűlési választások. Elemzések és adatok. Budapest: DKMKA, 2006, pp. 380-401. Tanulmányunk három részből áll. Az első részben röviden ismertetünk a rendszerváltó reformok alapvető összefüggéseire vonatkozó néhány megközelítést, és megkíséreljük szétválasztani a reformok első és második generációját. A második részben bemutatjuk az egyes országok politikai és reformmúltját, valamint gazdasági szemszögből elemezzük az elmúlt egy év választásai során felmerült alternatívákat, az egyes pártok gazdasági programjait. A harmadik részben megpróbálunk választ adni arra a kérdésre, hogy kirajzolódik-e valamilyen általános minta a régióban akár a reformfolyamatok, akár a politikai verseny tekintetében; és ha igen, beilleszthetőek-e a 2006-os magyar választás eseményei egy ilyen mintába.

Személyes eszközök

Bekezdések

Parlamenti választások 2006