Rudas Tamás: A hibahatár a becsült mennyiség függvényében – a mért pártpreferenciák téves értelmezésének egyik forrása

Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 17-40. p. A felmérések eredményeinek megbízhatóságát általában egyetlen számmal, a hibahatárral jellemezzük. Tapasztalataim szerint sok félreértés létezik a hibahatár jelentését és helyes használatát illetően, amelyek közül egyesek a vélt hibát a várhatónál nagyobbnak, mások pedig kisebbnek mutatják. A hibahatár pontos fogalmának és helyes használatának leírása után a megbízhatóságot befolyásoló legfontosabb tényezőket mutatom be. A fejezet legfőbb üzenete az, hogy – ellentétben a közkeletű vélekedéssel – a megbízhatóságot nem csak a felmérés elkészítése során alkalmazott eljárások befolyásolják, hanem az is, hogy milyen érték becslésének a megbízhatóságáról van szó. Például az összes szavazásra jogosult közül az egy bizonyos pártot választók arányára vonatkozó becslés megbízhatósága eltér a valamilyen pártot választók közül ugyanezt a pártot választók arányára vonatkozó becslés megbízhatóságától. Talán nem meglepő ebben a helyzetben, hogy a felmérések készítői és közlői az esetek többségében a sok „különböző megbízhatóság” közül a legkedvezőbbnek tűnőt mutatják be, és ezzel a felhasználókat gyakran félrevezetik. Még ennél is sajnálatosabb, hogy magukat szociológusnak vagy statisztikusnak nevező szerzők – nemegyszer politikai elvakultságtól vezetve – a hibahatárt tévesen használó és ezért hibás gondolatmenetekkel próbálnak érvelni.

rudas_hibahatar_cimlap.pdf — PDF document, 196 kB (201508 bytes)