Marián Béla: A várható választási eredmények modellezése – Miről adnak hírt a pártpreferencia-kutatások?

Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 135-162. p. Abban a szűkebb témakörben, amellyel a jelen dolgozat foglalkozik, az első tisztázatlan alapkérdés mindjárt az, hogy tulajdonképpen miről is beszélnek a közvélemény-kutatók amikor hónapról hónapra hírt adnak a pártok éppen aktuális támogatottságáról. A napilapokban megjelenő kutatási beszámolók általában kétféle számsort szoktak közölni: 1. a pártok támogatottságát az összes megkérdezett körében, illetve 2. ugyanezt az úgynevezett „biztos szavazó” pártválasztók körében. Az 1. mutató elvileg annak a becslése, hogy az adott adatfelvétel időszakában hány támogatója van a pártoknak a választásra jogosultak körében, míg a 2. számsor elvileg azt közelíti, hogy milyen eredményre számíthatunk egy feltételezett „most vasárnapi” parlamenti választáson. Az 1. mutató tekinthető egyszerű mérésnek, a 2. mutató azonban emellett a becslés egy minőségi elemét is beemeli, amikor a következő szavazáson feltehetően résztvevők körét is megpróbálja behatárolni. A probléma azonban az, hogy a jövő nem mérhető, legfeljebb csak modellezhető.

marian_varhato_cimlap.pdf — PDF document, 231 kB (236823 bytes)