Mérésről mérésre

A választáskutatás módszertani kérdései. 2006. Budapest: DKMKA szerkesztette: Angelusz Róbert és Tardos Róbert
File Rudas Tamás: A hibahatár a becsült mennyiség függvényében – a mért pártpreferenciák téves értelmezésének egyik forrása
Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 17-40. p. A felmérések eredményeinek megbízhatóságát általában egyetlen számmal, a hibahatárral jellemezzük. Tapasztalataim szerint sok félreértés létezik a hibahatár jelentését és helyes használatát illetően, amelyek közül egyesek a vélt hibát a várhatónál nagyobbnak, mások pedig kisebbnek mutatják. A hibahatár pontos fogalmának és helyes használatának leírása után a megbízhatóságot befolyásoló legfontosabb tényezőket mutatom be. A fejezet legfőbb üzenete az, hogy – ellentétben a közkeletű vélekedéssel – a megbízhatóságot nem csak a felmérés elkészítése során alkalmazott eljárások befolyásolják, hanem az is, hogy milyen érték becslésének a megbízhatóságáról van szó. Például az összes szavazásra jogosult közül az egy bizonyos pártot választók arányára vonatkozó becslés megbízhatósága eltér a valamilyen pártot választók közül ugyanezt a pártot választók arányára vonatkozó becslés megbízhatóságától. Talán nem meglepő ebben a helyzetben, hogy a felmérések készítői és közlői az esetek többségében a sok „különböző megbízhatóság” közül a legkedvezőbbnek tűnőt mutatják be, és ezzel a felhasználókat gyakran félrevezetik. Még ennél is sajnálatosabb, hogy magukat szociológusnak vagy statisztikusnak nevező szerzők – nemegyszer politikai elvakultságtól vezetve – a hibahatárt tévesen használó és ezért hibás gondolatmenetekkel próbálnak érvelni.
File Angelusz Róbert – Tardos Róbert: Az elérhetőség és a válaszadói készség gyenge közegei – mintalemorzsolódás és trendszerű erózió panelfelvételek példáján
Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 41-66. p. A hazai tapasztalatok – ha egyelőre nem is mérhetők a fentiekben említett legdrámaibb esetekhez – maguk is figyelmeztetőek. A megcélzott címek elérése, a minták ilyen értelmű lefedettsége az eseti tapasztalatok szerint is csökkent az utóbbi időben. Azonban a DKMKA választási kutatássorozatának ilyen irányú szisztematikus vizsgálódása meg is erősíti ezeket a benyomásokat. E kutatások egyikeként Tóth István János (2005) kifejezetten módszertani célzatú vizsgálódásának tárgya az egyes intézetek pártpreferencia-vizsgálatainak módszerei, az azokban megnyilvánuló különbségek és párhuzamosságok voltak. Többek közt a minták különböző jellemzői, például a főcímen, illetve pótcímen elért megkérdezetteknek a mintabeli aránya is szerepelt az egyes intézetek által rendelkezésre bocsátott adatfelvételi lapon. A jelen elemzés számára ezen adatok másodlagos feldolgozásával állítottuk elő a főcímen való elérhetőség olyan indexét, amelyen a következő ábrán bemutatott idősoros elemzés alapul, az adatbázis által felölelt 1994 és 2003 közötti időszakra vonatkozóan.
File Kende Gábor: Pártpreferencia-vizsgálatok – szisztematikus eltérések és mintavételi módszerek
Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 67-110. p. A HVG 2002. tavaszi összeállítása és Tóth István Jánosnak a WARGO honlapján nagyvonalúan közzétett metaadatbázisa sok adatot összegyujtött a négy cég mintavételi eljárásáról. Ezeket valamelyest kiegészítem, és megpróbálom oket összefüggésbe hozni a cégek mérési eredményei között – több-kevesebb biztonsággal – megállapítható rövidebb és hosszabb távú szisztematikus eltérések némelyikével, 1998 tavaszától 2006 tavaszáig: igyekszem bizonyos eltéréseket megmagyarázni a mintavételi tervek sajátosságaival.
File Angelusz Róbert – Tardos Róbert: „Rejtőzködõ szavazatok” és a társadalmipolitikai miliő – a latenciaprobléma vizsgálatának egy megközelítése
Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 111-134. p. Jelen dolgozatunkban, mely sok tekintetben módszertani kísérletként is tekinthető a látencia bizonyos formáinak megragadására, 2003 és 2005 közötti felvételek5 alapján arra tettünk kísérletet, hogy az aktuális és retrospektív preferenciák és részvételi magatartás alapján a homályban maradó vélemények néhány típusát körvonalazzuk és összefüggésbe hozzuk bizonyos környezeti jellegzetességekkel. Ennek során mind a személyes pártállás, mind a településspecifikus politikai klíma sajátosságait az elemzés keretébe vontuk. A településkontextus szerepére vonatkozó korábbi kutatásaink alapján feltételeztük, hogy a település (vagy azok nagyobb területi egységei) politikai klímájától függően más és másfajta környezeti nyomás befolyásolhatja a lokális szinten érvényesülő többségi és kisebbségi pártpreferenciák kinyilvánítását. E tekintetben megközelítésünk a mezoszintet helyezi kitüntetett szerepbe (megkülönböztetve például a Noelle-Neumann-féle (1996) „csendspirál”-elmélettől, amely a makroszintű politikai klíma hatását próbálja modellezni, de eltekint a szó szorosabb értelmében vett kapcsolathálózati megközelítéstől is, amely a közvetlen környezet, a mikromiliő oldaláról vizsgálja a személyes véleménykörnyezet szerepét).
File Marián Béla: A várható választási eredmények modellezése – Miről adnak hírt a pártpreferencia-kutatások?
Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 135-162. p. Abban a szűkebb témakörben, amellyel a jelen dolgozat foglalkozik, az első tisztázatlan alapkérdés mindjárt az, hogy tulajdonképpen miről is beszélnek a közvélemény-kutatók amikor hónapról hónapra hírt adnak a pártok éppen aktuális támogatottságáról. A napilapokban megjelenő kutatási beszámolók általában kétféle számsort szoktak közölni: 1. a pártok támogatottságát az összes megkérdezett körében, illetve 2. ugyanezt az úgynevezett „biztos szavazó” pártválasztók körében. Az 1. mutató elvileg annak a becslése, hogy az adott adatfelvétel időszakában hány támogatója van a pártoknak a választásra jogosultak körében, míg a 2. számsor elvileg azt közelíti, hogy milyen eredményre számíthatunk egy feltételezett „most vasárnapi” parlamenti választáson. Az 1. mutató tekinthető egyszerű mérésnek, a 2. mutató azonban emellett a becslés egy minőségi elemét is beemeli, amikor a következő szavazáson feltehetően résztvevők körét is megpróbálja behatárolni. A probléma azonban az, hogy a jövő nem mérhető, legfeljebb csak modellezhető.
File Angelusz Róbert – Tardos Róbert: A kérdőíves kontextushatás – a nem mintavételi hibák egy efemer, mindennapos esete
Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 163-184. p. Bár 2003 novemberében kutatásunk alapfelvétele elsősorban a politikai rétegződés tartalmi kérdéseire irányult, már a kutatás kezdeti fázisában is súlyt helyeztünk számos módszertani kérdés megválaszolására. A több (al)minta lehetősége, különböző intézetek részvétele elvi lehetőséget adott – egyfajta kísérleti összehasonlító jelleggel – bizonyos eltérő formulák kipróbálására. Ezek között viszonylag jelentős szerepet a személyes kérdezés során megmutatkozó, a kérdéskörök sorrendjéhez, illetve az egyes kérdések közvetlen szövegkörnyezetéhez kapcsolódó kontextushatások problémája. Az alábbiakban két ilyen teszt jellegű megközelítést mutatunk be, ahol mind a két kísérleti szituáció arra irányult, hogy bemutassa, hogy azonos kérdések eltérő kérdéssorrendje, szövegkörnyezete mennyire befolyásolja az eredményeket.
File Karácsony Gergely – Lakatos Zsuzsa: Választási előrejelzések Magyarországon, 1990–2006. Sikerek, tévedések és tanulságok
Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 185-220. p. Tanulmányunkban elsősorban arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen módszertani eljárások vezettek pontosabb előrejelzésekhez. Először áttekintjük a választási előrejelzések elméleti és gyakorlati problémáit. A második részben meghatározzuk azokat a mutatókat, amelyekkel véleményünk szerint érdemes mérni az előrejelzések pontosságát, majd a harmadik részben ezek segítségével mutatjuk be a magyarországi választási előrejelzések történetét. Ezt követően többváltozós elemzés segítségével megvizsgáljuk, hogy az elmúlt bő másfél évtizedben mi határozta meg a választási előrejelzések sikereit és kudarcait. Majd végül összefoglaljuk az elemzés fő megállapításait.
File Mészáros József – Molnár D. László – Mérő Csaba: Következtetési lehetőségek a választói magatartásra választási adatokból
Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 221-244. p. Tanulmányunkban áttekintjük – kissé formalizáltan – az ökológiai probléma definícióját és a problémára eddig keletkezett megoldási módszereket. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a megoldási javaslatok soha sem lehetnek teljes mértékben kielégítőek, működésük számos feltevésen alapul. Tanulmányunkban a 2006. évi országgyűlési választások eredményét fogjuk elemezni, s igyekszünk bemutatni azt, hogy a választási adatokból lehetséges-e és ha igen, milyen mértékben bizonyos társadalmi csoportok politikai preferenciáira következtetni. Elemzésünk során a 2006. évi országgyűlési választási adatokat a TSTAR adataira, valamint a DKMK A választási projekt munkatársai által rendelkezésünkre bocsátott, a 2003. novemberi–2006. áprilisi relatíve kismintás panelfelvétel adataira támaszkodunk. A tanulmányban igyekszünk a minimálisra szorítani a közölt formalizmusok és képletek számát, szeretnénk minél több olvasót megnyerni magunknak.
File Tóth István György: Összetételi hatások a választói aktivitás és a politikai tagoltság elmozdulásai mögött
Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 245-268. p. Az elemzés a magyar pártrendszer és a szavazótáborok összetételét és kétpólusodását elemezte. A politikailag aktív népesség az 1992 és a 2005 közötti idoszakban egyharmadában kicserélodött (a halálozási/belenövési folyamatok miatt). Belso összetételében különösen a kombinált iskolázottság és az életkori megoszlás tekintetében tér el a szavazókorú népesség megoszlása az 1992-estol. Ez nem mellesleg azt is jelenti, hogy megváltozott a politikai gondolatok és javaslatok iránti kereslet szerkezete. Növekedett például az állami újraelosztásból élo csoportok aránya és emelkedett a szavazók mediánéletkora is. Ez nyilván befolyással van a politikai napirend szerkezetére és ezen keresztül végso soron az állami újraelosztás mértékében megtestesülo politikai preferenciákra is.
File Bódi Anikó – Závecz Tibor: A telefonos kérdezés, mint a választói viselkedés megismerésének eszköze
Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 269-292. p. Tanulmányunkban alapvetően a politikai témákban való felhasználásra fokuszálunk, de bemutatjuk azokat a szakmai és technikai kereteket is, amelyekben a lakossági felmérések készülnek. Utalunk az ily módon készült vizsgálatok előnyeire és hátrányaira, különös tekintettel a felhasználás körülményeire, a kérdőív készítésének, a mintakezelésnek és az interjúk elkészítésének témaköreire.
File Letenyei László – Takács Károly: Az előzetes esélyek önerősítő vagy öncáfoló szerepe, elemzés kísérletek és közvélemény-kutatási adatok segítségével
Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 293-314. p. A következőkben először a közvélemény-kutatási előrejelzések kudarcára adott hazai magyarázatokat, majd az underdog és bandwagon hatások nemzetközi irodalmát mutatjuk be. Ezután felvázoljuk a hatások mérhetőségét igazoló pilotkísérleteket, illetve annak a kvantitatív kutatásnak az adatait, amelynek alapján becslés tehető a két mechanizmus működésére a 2002. évi országgyűlési választásokon.
File Rigler András – Bartha Eszter: Diffúziós modellek és szimulációs eljárások a pártok választási mozgósításának vizsgálatában
Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 315-342. p. A tanulmány három részre tagolódik. Az elsőben bemutatjuk a modell alapjául szolgáló elméleteket és magát a matematikai modellt. A másodikban azt a kérdést vizsgáljuk, mennyiben magyarázhatja a modell az előrejelzés és a választási eredmények gyakori eltéréseit. A Krassa-modell alkalmazását a magyarországi 2002-es parlamenti választások és a 2004-es EUparlamenti választások példáján szemléltetjük, illetve különböző hipotetikus küszöbeloszlások mentén vizsgáljuk ezeket az adatokat. Megmutatjuk, hogy elképzelhető olyan helyzet, amikor a vélemények valódi megoszlásával szemben egy közvélemény-kutatás során a kisebbségi véleményt mérjük magasabbnak, pusztán a véleménynyilvánítási küszöbök eltérő eloszlásai következtében. A szimulációs eljárást mindkét modelltípussal lefolytatjuk: így összehasonlítható, mi történik akkor, amikor figyelembe vettük, hogy az egyének különböző súlyokkal érzékelik környezetük véleményét, illetve akkor, amikor egyforma súllyal szerepeltettük az egyének percepciójában a környezetet. Hangsúlyozzuk, hogy a bemutatott modellek tisztán elméleti jellegűek, mivel nem állnak rendelkezésre a megfelelő küszöbértékadatok. A harmadik részben azt vizsgáljuk, hogyan lehetséges Krassa modelljét felhasználni a közvélemény-kutatásban. A különböző küszöbértékekkel kapott modellek ugyan szemléltethetik a téves közvélemény-kutatási előrejelzések egyik okát, nem adnak azonban választ arra nézve, hogyan lehet azokat pontosítani. A paraméterek mérése is vet fel gyakorlati problémákat. A szimulációs eljárás „haszna” ezért egyelőre inkább elméleti jellegű.
File Terestyéni Tamás: A médiakiegyensúlyozottság vizsgálatáról a választások kontextusában – egy esettanulmány módszertani tanulságai
Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 343-376. p. A 2006. évi országgyűlési választások előtt csak egyetlen közszolgálati csatorna és csak egy rövid időszak vonatkozásában vizsgálódtunk. Ahhoz, hogy valós képet formálhassunk a médiának illetve a médiatartalmaknak a választásokban betöltött szerepéről, természetszerűleg a jelentősebb közönségű csatornák összességének hosszabb időszakra, a választások előtti hónapokra – de legalább a kampányidőszak egészére – kiterjedő, és persze nemcsak a hírműsorokra fokuszáló vizsgálatára lenne szükség. Bármilyen kiterjedtségű kutatásról legyen is szó azonban, elemzésünknek feltétlenül érvényes az a tanulsága, hogy a hagyományos értelemben vett kvantitatív tartalomelemzéseket ajánlatos kvalitatív elemzésekkel kiegészíteni illetve kombinálni.
File Kumin Ferenc: Az SMS és a televíziós interaktivitás új útjai
Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 377-393. p. A tanulmány első részében ezeket a lehetséges funkciókat vizsgálom, bemutatva az elektronikus demokrácia olyan minimális megközelítését, amely lehetővé teszi, hogy akár a televíziós sms-szavazások kapcsán is értelmezhetővé váljon ez a fogalom. Az ezt követő fejezetben nemzetközi kitekintést teszek. Bemutatom a terjedőben lévő „részvételi televízió” fogalmát és az ezzel kapcsolatos felmérési eredményeket. Olyan precedensértékű televíziós sms-szavazáson alapuló kezdeményezéseket és sikertörténeteket gyűjtök össze továbbá, amelyek alkalmasak lehetnek hosszabb távú következtetések levonására. Az áttekintő értékelés után egy hazai esetet alaposabban elemzek: a Magyar ATV élen járt az sms-szavazás és -üzenőfal alkalmazásában, ráadásul az alkalmazási területek túlnyomóan közéleti és kevésbé tisztán szórakoztató jellegűek. Ennek részleteiről és hatásairól a csatorna egyik vezetőjével készült mélyinterjú.
File Tóth Zoltán: A választási közvélemény-kutatások és a választópolgárok tájékoztatása – jogi és módszertani dilemmák
Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 394-406. p. 1989-ben a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon előkészítették, majd az Országgyűlés elfogadta a jelenleg is hatályos – már öt alkalommal eredményesen működő – parlamenti választási törvényt. Eddig minden választás után az új kormány programjában szerepelt a törvény markáns módosítása, de lényegi változás eddig nem következett be, és előreláthatóan 2010-ben is ennek alapján fogunk szavazni. Mielőtt feltennénk a kérdést, hogy a parlamenti pártok miért ilyen elégedettek az országgyűlési választási rendszerrel, röviden tekintsük át a magyar (vegyes, kompenzációs) választási rendszer alkotó elemeit. A választási rendszer tartalmának lényegi ismerete elengedhetetlen a címben jelölt téma tárgyalásához.
Navigáció

Részvétel, képviselet, politikai változás Új képlet kötet borítója

Kutatási adatok

survey data