Györkös Péter: Magyarország az uniós döntéshozatalban – nemzeti érdekvédelem és koalícióalkotás a huszonötök közösségében

Megjelent: Hegedűs István (szerk.): A magyarok bemenetele. Tagállamként a bővülő Európai Unióban. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 413-436. p. A tanulmány két mítosszal próbál meg leszámolni. Elsőként azzal a jelentős mértékben gyengült, de lassan visszalopakodó nézettel, miszerint az unió jelenlegi bajai jelentős mértékben a bővítésből erednek, nem utolsósorban éppen azáltal, hogy az EU–25 intézményi tekintetben nem működőképes, döntéshozatala lelassul, leáll, netán visszafejlődési irányba áll. Egyúttal nem igaz az sem, hogy 2004. május 1-jén az új tagállamok végképp megérkeztek, felzárkóztak. Az egyik ok természetesen az átmeneti mentességek hosszú sora, amely folyamatos adaptációs kényszerként jelentkezik. A tagság első két éve azt mutatja, hogy a derogációk felszámolása többé-kevésbé ütemesen halad, ráadásul a nagy költségigényű átmenetek ott szerepelnek az uniós források felhasználási listájának élén. De igazi „catching-up” kihívásnak ott a schengeni csatlakozás és az eurózóna beérése. Mindkettő késlekedése a „másodosztályú tagság” érzetét erősíti az új tagállamok polgáraiban. Másrészt különösen az eurócsatlakozás ékesen bizonyítja, hogy az áldozatvállalás sem ért véget 2004 tavaszán. Azaz erős külső kényszer jelentkezik továbbra is, miközben az új tagállamok mintha éppen az intézményes tagság elérése miatt kicsit lazábban tekintetének a meg nem szűnt kényszerekre és lehetőségekre. (Kivétel Szlovénia.)

gyorkos_cimlap.pdf — PDF document, 149 kB (153219 bytes)