A 2004. évi európai parlamenti választások
Nemzetközi kutatóhálózatunk munkái először magyarul jelennek meg az európai parlamenti választások után. Kötetünk az állampolgári viselkedés és attitűdök felől közelíti meg egy különleges intézményrendszer - az Európai Unió demokratikus képviseleti rendszere - életképességének, teljesítményének és lehetséges jövőbeni fejlődésének perspektíváit.
A kötetet a DKMKA magyarországi választáskutatási programjának és az Európai
Választáskutatási Projekt keretében készült el, a kötet megjelenését a Nemzeti Kutatási Technológiai Hivatal támogatta "A magyar társadalom beilleszkedése az Európai Unió politikai rendszerében" című (5/079/2004 számú) NKFP program keretében. A kötetben olvasható tanulmányok elsőként 2005 májusában egy budapesti konferencián hangzottak el.
A kötet megvásárolható a Fókusz Online-tól.
Az Európai Választáskutatási Projekt
Az Európai Választáskutatási Projekt olyan hosszú múltra tekinthet vissza, mint az EP választások maguk: az első kutatást 1979-ben szervezte meg egy, a témához illően nemzetközi, választói magatartás- és európai integráció szakértőkből álló csoport. Az alapítók közül néhányan ma is közreműködnek a Project továbbvitelében. A kutatások természetszerűleg ciklikusak és időben az EP választásokhoz igazodnak. Az utolsó adatfelvétel és elemzés ennek megfelelően 2004-ben készült, a nemzetközi csoport közvetlen koordinációja helyett első alkalommal nemzeti kutatási igazgatókra támaszkodva, akik helyi források felhasználásával végezték munkájukat – Magyarország esetében például a Közép-európai Egyetem támogatásával valósult meg a felmérés. A nemzeti kutatási igazgatók közül számos megtalálható kötetünk szerzői között, de helyénvaló itt valamennyiüket megemlíteni: Günther Ogris (Ausztria ), Marc Swyngedouw és Lieven de Winter (Belgium), James Tilley (Nagy-Britannia) és John Garry (Észak-Írország), Bambos Papageorgiou (Ciprus), Lukas Linek (Cseh Köztársaság), Jorgen Goul Andersen (Dánia), Alan Sikk és Vello Pettai (Észtország), Mikko Maatila és Tapio Raunio (Finnország), Pascal Perrineau és Bruno Cautres (Franciaország), Hermann Schmitt és Andreas Wüst (Németország), Ilias Nikolakopoulos és Eftichia Teperoglou (Görögország), Tóka Gábor (Magyarország), Michael Marsh (Írország), Renato Mannheimer és Roberto Biorcio (Olaszország), Ilze Koroleva (Lettország), Algis Krupavicius (Litvánia), Patrick Dumont (Luxembourg), Cees van der Eijk (Hollandia), Radoslaw Markowski (Lengyelország), Pedro Magalaes (Portugália), Ol’ga Gyárfásova (Szlovákia), Niko Tos (Szlovénia), Juan Diez Nicolás (Spanyolország), és Sören Holmberg (Svédország).
A kötetben szereplő, a Project 2004-es adataira támaszkodó elemzések először egy, a budapesti Közép-európai Egyetemen a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal anyagi támogatásával megszervezett 2005 májusi konferencián hangzottak el. Ugyanez, „A magyar társadalom beilleszkedése az Európai Unió politikai rendszerében” című project finanszírozza a jelen kötet megjelenését is.[1]
A Project módszertanát illető részletek az egyes tanulmányokban megtalálhatóak. Itt elégséges talán annyit megjegyezni, hogy a kutatás gerincét 26 reprezentatív felmérés képezi, amelyet a 2004. júniusi Európai Parlamenti választások után végeztek el 24 EU tagországban.[2] Bár voltak eltérések a felmérés lebonyolítását illetően,[3] az összes tanulmány ugyanazt a közös alapkérdőívet használta.[4] Az eredmény egy, az EP választások eddigi történetét felölelő, összehasonlító vizsgálatra teljességgel alkalmas adathalmaz, amelynek a 2004-es felmérésből származó részei képezik kötetünk empirikus alapját.
A felméréseket az EU Connex (Network of excellence on Decmocratic Governance in a multi-level Europe) kutatási programja támogatásával megvalósult ún. Euromanifesto project egészíti ki, amely az EP választásra különböző európai nyelveken kibocsátott pártprogramok tartalmi elemzésére hivatott, szakértői kódolási módszerre támaszkodva. További részletek az eljárásról az Euromanifesto adatokat felhasználó (Daniel Lederle és Andreas Wüst tollából származó) tanulmányokban találhatóak, illetve az Európai Választáskutatási Projekt honlapján (www.ees-homepage.net/), amely egyben a közvélemény-kutatáshoz felhasznált kérdőívet és egyéb információkat is tartalmazza.
Tartalom
- Tóka Gábor–Bátory Ágnes: Bevezető
- Simon Hix–Michael Marsh: Az európai parlamenti választások üzenetei: büntetés vagy tiltakozás
- Andre Freire–Eftichia Teperoglou: Európai választások és országos politika: tanulságok az „új” dél-európai demokráciákból
- Daniel Lederle: A pártok és a szavazók politikai napirendje az 1999-es európai parlamenti választások idején
- Andreas M. Wüst: Pártok az európai parlamenti választásokon: politikai napirend, az EU és a kereslet-kínálat problémája
- Mikko Mattila–Tapio Raunio: Mennyire egyezik a pártok és szavazóik véleménye az európai integráció kérdésében
- Henrik Oscarsson–Stefan Dahlberg: Az európai pártrendszer feltérképezése: erősíti-e a pártrendszer egyszerűsége a demokratikus legitimációt?
- James R. Tilley–Tessa Bold–John Garry: A gazdaságihelyzet-értékelés meghatározói és a választói döntésre gyakorolt hatása
- Robert van der Veen–Lukas Linek: A választási részvétel és a szavazói dilemma: egy új megközelítés
- Hermann Schmitt–Jacques Thomassen: Az Európai Unió pártrendszere a keleti bővítés után
- Oľga Gyárfášová: A 2004-es EP-választás Szlovákiában az Európai Unió közmegítélésének kontextusában
- Wouter van der Brug–Mark Franklin–Tóka Gábor: Egységes vagy nemzetekre tagolt választóközönség?
[1] A 5/079/2004 számú NKFP-projectre a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal döntése alapján, az Innovációs Alapból származó támogatás felhasználásával került sor.
[2] Málta az egyetlen tagország, amelyben nem került sor EES adatfelvételre, ellenben van két ország, amelyekben egynél több reprezentatív felmérés készült: Belgium (a flamand és a vallon részekre külön-külön minta lett kialakítva) és az Egyesült Királyság, ahol külön adatfelvétel készült Észak-Írországban.
[3] Sok nyugat-európai tagországban a telefonos felmérés módszerét használták, az új keleti tagországban inkább személyes interjúkat. Írországban, Olaszországban és Svédországban a felmérést postai úton bonyolították le.
[4] A svéd, belga és litván felmérésekben különböző okok miatt nem tudták a közös kérdőív egyes részeit használni.

